2019. február 16., szombat

A pokol legjobban őrzött titka - videó kommentár

Bevezető

Találtam a Youtube-on a Living Waters minisztritől egy nagyon jó tanítást, aminek a címe: "A pokol legjobban őrzött titka". Eredetiben ez Hell's best kept secret. Pontosabban ráakadtam 👆. Mivel nem találtam ennek a magyar fordítását, ezért lefordítottam én és alámondásosan ráraktam a magyar szinkront. Feliratot is készítettem hozzá. Ez az eredeti angol videó csak magyar hanggal. Ezt felraktam a a Youtube-ra. Megtekinthető itt.

Kinek szól

Ez a videó és az abban lévő tanítás csak hívőknek szól. Nem hívők, hitetlenek nem értik meg.

Miről szól

Ez egy hihetetlenül jó, kb. 37 perces tanítás a helyes evangélizálásról. Elmagyarázza Ray Comfort és Kirk Cameron, hogy mi a helyes evangélizálás módja és a hívőknek mit kell mondaniuk a hitetlenek felé. Arról is beszélnek, hogy az utóbbi, kb. 100 évben mit vétettek el tömegesen a keresztény Egyházban és missziókban és hogyan fordult át a hangsúly az eredeti, bibliai evangélizálásról az érdekszerű, gyülekezetbe minden áron bevonni kívánó evangélizálás felé. Egy nagyon fontos különbségre világít rá: a helyes, bibliai evangélizálás célja a nem-hívő ember Isten felé vezetése és a bűnbocsánat-megtérés szükségességének hirdetése 👍, a helytelen evangélizálás célja pedig inkább nem-hívő ember helyi Egyházba, gyülekezetbe való beépítése 👎. Az utóbbi is persze sokat mond Istenről, a Bibliáról, Jézusról is tehát nem teljesen rossz. Azonban mindvégig a fókusz nem a bűnös ember megtérés és Jézus felé terelése, hanem sokkal inkább egy új tag nyerése a helyi gyülekezet számára, aki csatlakozik és növeli a létszámot és mielőbb anyagilag is hozzájárul a gyülekezet céljainak eléréséhez, annak növekedéséhez. EZ A KÜLÖNBSÉG NAGYON FONTOS. 

Nézzétek meg, amint lesz egy szabad fél órátok és elemezzétek ki. Nekem nagyon szemfelnyitó volt, miután megértettem. Jómagam is áldozatul estem a hamis, helytelen célból történő evangélizálási módszernek. Ez pedig az igazságtól eltért Egyházak, hamis gyülekezetek nyomásainak "köszönhető". De hála Istennek, a szememet felnyitotta és többé nem helyi gyülekezetek, hatalom- vagy pénzéhes pásztorokat szolgálok, amikor alkalmam adódik megosztani az evangéliumot, hanem magát Istent, hűséges maradva Jézus Krisztus evangéliumához. 

Frissítés (2019. március 10.): Váradi Attila ismerősöm felhívta a figyelmemet a tanítás magyar nyelvű fordítására, ami letölthető itt. A magyar fordításért köszönet a Szeretet Közösség gyülekezetnek.

Testvéri üdvözlettel, 

Kereszténység Ma
Quartus Miklós

2019. február 15. 

2016. július 5., kedd

Tiltsuk-e a megmondó embert?

Bevezetés

Az utóbbi időben többször láttam-hallottam különféle közösségekben illetve emberektől, hogy a "megmondó ember" az csak rossz lehet. A vezetőség általában azt tanácsolja, hogy lehetőség szerint tiltsuk el az ilyet vagy távolodjunk el az ilyenektől, hamis prófétának vagy törvénykező, közösség-romboló embereknek titulálva őket. Ezek azok, akik szerintük állandóan agitálnak, lázadnak vagy zűrzavart okoznak. Konkrétan ezt láttam-tapasztaltam a Szívbunker nevű közösségben Budapesten. Én azonban ezt a hozzáállást egy mindenáron felszínes, pusztán közösség-építő vagy közösség növekedését célzó jó tanácsnak tartom, ami természetesen jó szándékból jön. Érzem a vezetőség részéről a közösséget féltő szándékát, azonban ez nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit a Szentírás tár elénk.
Igei alapelv
 

Ha jól megnézzük, a Bibliában arra szólít fel Isten, hogy legyünk éberek, vizsgáljuk meg a dolgokat. Egyik helyen az ÚSZ-ben Pál apostol felszólít arra, hogy vizsgáljunk meg mindent, teszteljünk mindent és azután ítéljük azt el.


"Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!" (1Thess 5:21)

Ez szöges ellentétben van azzal, hogy "zsigerből" zárjuk ki vagy leblokkoljuk azt, amiről másoktól rosszat hallottunk vagy nem jó benyomásunk alakult ki róla! Legyen szó akár egy személyről, egy szolgálatról vagy bármilyen dologról. Úgy gondolom, hogy egy közösségben ahová már amúgy is krisztusi, istenfélő emberek járnak, elvárható, hogy egyik a másikat segítse, bátorítsa.

"Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is." (1 Thess 5:11)

Timóteusnak azt mondta Pál, hogy alkalmatos és alkalmatlan időben - tehát mindig - hirdesse az Igét, intsen, fedjen és buzdítson.

"Hirdesd az ígét, állj elõ vele alkalmatos, alkalmatlan idõben, ints, feddj, buzdíts teljes béketûréssel és tanítással." (2 Tim. 4:2)

Igaz, hogy Timóteus már egy érettebb hívő volt, aki maga Pál jelölt ki erre a feladatra. Pál a Kolossébelieknek írt levelében is hasonló buzdít minket: 
"A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak." (Kol. 3:16)

Lényegében tehát a Biblia nem hogy megengedi, hanem támogatja is egymás tanítását, intését. Egymást lehet segíteni, erősíteni, bátorítani, "pásztorolni". Akkor most - kérdezheti bárki - ki az, aki megmondja, hogy ki a "megmondó ember" és ki nem? Gondolkoztatok már el ezen? Amikor bátorítok, segítek másokat, buzdítok vagy intek "szeretetből" és őszinte szándékkal, az megfelelő és közösséget-építő azonban amikor olyat találok mondani, ami éppenséggel nem egyezik a vezetőség vagy a pásztor teológiájával, akkor már "megmondó ember" vagyok? Esetleg ha véletlenül rávilágítottam a másik félben a bűnre, adott esetben Isten Szellemének vezetése által, a fogadó félben ez azonban ellenszegülést és esetleg lázadást vált ki, akkor vagyok a "megmondó ember"? Vagy mikor? Én megértem, hogy mindenek ékes rendben és szeretetben kell, hogy történjenek. De akkor is, ne vicceljünk már, kérem szépen, nem vagyunk már annyira gyerekek. Azt se felejtsük el, hogy az éppen felénk szolgáló személy kijelentés útján szólt, őmaga nincs is tudatában miért mondta vagy nem érti az összefüggéseket, mert szellemi módon, vezetés által kapta azt, ami mondott. Ne próbáljuk már meg önkényesen a nekünk tetsző dolgokat a Bibliából kiválogatni, a nekünk nem tetszőeket pedig eldobni vagy gyermeki undorral tekinteni rájuk. Hiszen tudjuk, hogy a másiktól éppen olyat is hallhatunk, ami abban a pillanatban nem kellemes, viszont rávilágíthat egy gyenge pontunkra, amit képesnek kell lennünk korrigálni és abból megváltozni. Pontosan ezt mondja a Zsidó levél írója:

"Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak." (Zsidó 12:11)

Nekem se és gondolom senkinek sem tetszik, ha éppen rám szólnak vagy rámutatnak a hibáimra. Viszont lássuk be: a legtöbbször utólag javunkra vált, lehet, hogy változtunk vagy rájöttünk valamire, de legkevesebb, hogy szélesebb látókörrel láttuk utána a világot! Üdvözöljük tehát és ne tiltsuk el az ilyen embereket, "megmondó emberek" titulálva. Még rosszabb az, amikor - akár jószándékkal is - a vezetőség hamis teológiára alapította a közösséget, bibliai igazságokba burkolva téves látásokat erőltet, önjelölt módon szolgál. Ráadásul hitben éretlen, nem kipróbált véneket vesz maga köré. Ekkor aztán minden, a központi látással nem megegyező véleményt próbálnak blokkolni, kitiltani vagy törölni. Nem véletlenül: ez sérti a gyülekezet növekedésének érdekeit. Egy kontrol alatt levő közösség esetében ez a kizárólagos hatalommal rendelkező vezetőség vagy pásztor hatalmának is útját állja!

Ha fentiek nem győzték volna meg az olvasót a "megmondó ember" szükségességéről, akkor ajánlom mindenki figyelmébe a prófétálást, ami végigvonul a Szentíráson keresztül. A prófétálás során isteni kinyilatkoztatásokat adtak át emberek, ameddig a Szent Szellem megszállta őket. Vagyis Isten szólhat a megmondó embereken keresztül. A hősiesen emlegetett Szeretet himnuszának is hívott fejezetben Pál egyértelművé teszi, hogy rész szerint van bennünk az ismeret:

"Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljõ a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik." (1 Kor 13:9-10)


Amelyik közösség tehát korlátozni próbálja a prófétálást, vagy azokat, akik megmondó emberekként eltiltja, azt tartja magáról, hogy ők már tökéletesek és nincs szükségük több isteni kinyilatkoztatásra vagy újabb ismeretek elsajátítására: a szeretet már teljessé lett bennük. Ez igencsak nagyfokú elrugaszkodás a gőg irányába. A teljesség csak Jézus Krisztus második visszajövetelekor jön el. A prófétálást természetesen meg kell ítélni az 1 Kor 14:29-nek megfelelően, mert történhetnek hamis prófétálások is, de akkor sem találunk arra utalást, hogy blokkoljuk le vagy tiltsuk el őket. A megítélés itt megvizsgálást, tesztelést jelent, hogyan illeszkedik be mások kijelentéseibe.


Megmondó emberekre példa a Bibliában

Jóformán végig a Bibliában Noétól kezdve, Mózesen át az összes próféta Isten "megmondó embere" volt. Isten szócsövei voltak ezek az emberek Izrael népe számára különféle történeti korokban. Gondoltatok már erre??? Ott van Mózes elhívása, felkenetése. Mózes szabadkozott is, hogy ő maga nem ékesszóló (nagyhangú, nagyszájú), magát nehéz nyelvűnek ismerte. Erre Isten ezt mondta neki:

" Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?" (2 Móz 4:11)

Isten maga ragaszkodott hozzá, hogy Mózes menjen és szóljon. Másnéven Isten hívta el, hogy legyen "megmondó ember". Ott van még Jeremiás, aki a próféták között az egyik legjelentősebb volt.

És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! (Jer 6:14)

És ne felejtsük el magát a Legnagyobb Prófétát, Isten Fiát, JÉZUS KRISZTUST! Ő körbe járt Izraelben és hirdette Isten üzenetét a sok ellenállással szemben is. Hazájában például nem fogadták el:

Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az õ hazájában. (Luk 4:24)


Ezt az Igét akár a mai állapotok szerint lefordíthatuk úgy is, "Egy próféta sem kedves a saját gyülekezetében." Amint látjuk, ha valaki igazán, akkor Jézus Urunk maga volt a "megmondó ember". Hála Istennek érte! Az ő "megmondásainak" vagy "beszólásainak" köszönheti az egész világ a megváltását, mindenki, aki hisz benne. Hallelujah!


Konklúzió
A gyülekezetek, központi vezetésű közösségek leggyakrabban kontrol alatt tartják a tagokat, akik passzívan kiszolgálják a vezetőség véleményét, látását. Ha bármelyik mezei tagnak lenne is más véleménye, vagy látása, azt lehurrogják, "hamis prófétának" vagy lázadónak titulálják. Az ilyen önjelölt, sikerre éhes pásztorok a saját érdekeikbe való behatolásként veszik a sokszor őszinte, Istent kereső embereket, akik tiszta szívük miatt látják az elhajlásokat, észreveszik a tévtanításokat. A mázos igazságba burkolt tévtanítást, a hamis kegyelmet. Akik az igazságot hirdető embereket "megmondó embereknek" hívják, miközben pont azokon keresztül akarna éppen Isten szólni hozzájuk megtérésre intő dolgokat. Jól gondolkodjunk el ezen.

Quartus Miklós
2016. Július 5.

2015. augusztus 2., vasárnap

A karizmatikus mozgalom hanyatlása - keresztény "cirkuszkabaré"

Előszó
 
A karizmatikus mozgalomért személy szerint nagyon hálás vagyok Istennek, hiszen én is annak köszönhetően jöttem az Úrhoz és lettem újjászületett keresztény. Rengeteg tanítást, külföldről főleg angolul elérhető anyagot hoztak be, fordítottak le a magyar hívők és terjesztették el az országban, ezzel hozzásegítve a modern kereszténység elterjedését és a világosság növekedését Magyarországon. Külön köszönet a Hit Gyülekezetének és más kisebb közösségek vezetőinek, szolgálótársainak ezért. Lényegében azt akarom ezzel hangsúlyozni, hogy én magam is "karizmatikus" keresztény vagyok. Kívánom, hogy e rövid cikk legyen figyelemfelkeltés és erősítés az összes magyar újjászületett hívőnek és magyar eklézsiának.

Főcikk

Sok anyag elérhető keresztény könyvtárakban, teológiákon erről a témáról. Emiatt én nem szeretném ezt kiegészíteni, pusztán csak néhány szót írok az utóbbi időben világszerte tapasztalt jelenségről, amelyet már többen észrevettek. Alapvetően hálás vagyok azért, hogy a mozgalom rengeteg jó, hitet építő tanítást és pozitív hangulatot, viselkedést ébresztett a hívőkben és segített a hit növekedésében számtalan sok kereszténynek. Ezáltal sokan "felébredtek" , újra elkezdték Isten Ígéjét újraértékelni, tanulmányozni, a hitük új életet kapott, új erőre kelt. Sokan jöttek az Úrhoz kívülállók (magam is) és tértek meg a bűneiket hátra hagyva az egész világon és Magyarországon is. Vitathatatlan tény, hogy őszinte megújulás történt a keresztény egyházban az 1960-70-es évek óta a karizmatikus rendezvényű összejöveteleknek, másnéven "sátoros összejövetelek" vagy ébredési összejöveteleknek köszönhetően. Azonban az utóbbi időben tapasztalható komolytalanság, "áldáscentrikus" fókuszú keresztények "cirkuszkabaré" estjét látjuk megjelenni. Sokszor az emberek csak azért vesznek részt ilyen összejöveteleken, hogy áldást nyerjenek, másoktól "töltetet" kapjanak és jót röhögjenek egyet, majd kihúzzák a következő összejövetelig. Ahelyett, hogy a hétköznapokban küzdenének, az Úrral járnának, megmutatnák a világnak, hogyan kell szent, a bűnöket elítélő tanítványként élni. Ahogy ezt Herceg András jól megfogalmazta a Karizmatikus keresztények csoportja Facebook csoportba írt 2015.Júl.26.-ai hozzászólásában:

"Sajnálatos hogy az egyház csak a démonűzéssel,gyógyítással,csodákkal próbálja prezentálni Isten jelenlétét. (...)
A szeretet kenete.
Istennel való mély szeretet-kapcsolat.(...) -- Herceg András, Facebook

"

Micsoda igazság. A gyógyulásoknak, csodáknak, szabadulásoknak a hívők az Úrral való mély kapcsolatából kell származnia. Ehelyett a karizmatikus összejöveteleken egyfajta szenzációhajhász "csodavárás" lett úrra.  Isten jelenléte helyett inkább "cirkuszkabarévá" vagy röhögő estté váltak az összejövetelek. A hívők jókat röhögnek majd mennek haza. Az igazi, drága áron megszerezhető szellemi kenetet lelki, érzelmi "showműsor" által okozott hangulat váltotta fel. Sajnos ezt tapasztaltam saját magam is, amikor részt vettem nem régen, 2015 kora nyarán Veresegyházon Gégény Csaba és Éva által rendezett, Dünamisz konferencia összejövetelén. Nem értsetek félre: nagyon tisztelem G. Csabát és Évát, hiszen ők tiszta szívvel akarják Istent szolgálni és az emberekhez vinni az evangéliumot, Jézus Krisztus megváltó üzenetét. Ezzel a kezdeményezéssel egyet értek és magam is bátorítok mindent, ahol Jézust hirdetik és az embereket megtérésre ösztönzik. Azonban fontos, hogy mindemellett odafigyeljünk a tiszta Igére: Jézus Krisztus által mutatott mintára: Isten őszinte, kitartó keresésére, ahol a fókusz: Isten követése. Az igazi evangélium célja soha nem a csodák, a szenzációk, hanem Jézus elfogadása és a bűnökből való megtérés, helyi, igei alapokkal bíró gyülekezetbe való beépülés. Ezután Istennel való kitartó együttjárás gyümölcsöket teremve a mindennapokban. Ezzel mutatják meg a hívők Jézust a mindennapokban, folyamatosan világítva a minket körülvevő sötét világban, hirdetve, hogy bűnösök és megtérésre van szüksége mindenkinek.

"Az igazi istentisztelet,nem a betegek gyógyítása,tanítás,egy kis dicséret,egy kis hülyéskedés,aztán megyünk haza.
Isten nem ilyen embereket keres.
Isten Imádókat keres.
Ahol Imádás zajlik,ott van az ő kenete. -- Herceg András
, Facebook
"

Valóban. A jó hangulat elérése érdekében egy kis Ige, kis tanítás mellett szóviccek, "ökörködés", érzelemtől felhevült ugrándozás, kabaré a meghatározó. Hiányzik az igazi, Istennel töltött hosszú órák gyümölcseként jelentkező józan, szeretettel és kenettel teli hívő élet. A gyümölcsök a mindennapi életben. Az igazi imádók, akiket Isten keres (János 4:24) egy folyamaton keresztül történő válás. A kenet kemény szenvedések árán jön csak, ahogy azt látjuk az ÚrJézusnál, aki hosszú órákat töltött imádkozással az Atya jelenlétében és minket is arra buzdított:

"
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.  (Máté 26:41)
"

Az Úrral való időtöltés, az Úr jelenléte egy drága kincs. Ennek ára van. Sokan szeretnék a gyümölcsöt magát, a jó dolgot, viszont annak árát megfizetni már nem akarják. Ahogy ezt egy jól ismert amerikai motivátor mondta, "Sokan vannak akik ennének, viszont kevesek hajlandók vadászni (eredetiben angolul: "Many would like to eat, but few are willing to hunt" --@TheMotivator5 Twitter-en).  Szeretettel teljessé akkor leszünk, ha megfizetjük az árat. Tovább idézek Herceg Andrástól, mert annyira jól megfogta a lényeget. Erre kellene jól odafigyelni a magyar újjászületett eklézsiának:

"
Azért mert üdvösségünk van,nem jelenti hogy automatikusan imádókká válunk.
Ez egy folyamat az Úrral tartott lépésben.
-- Herceg András, Facebook
"


Ámen. Mennyire igaz. Sok karizmatikus közösséget találunk ma Magyarországon, akiknek akár őszinte szándékuk, hogy Isten jelenlétébe vigyék az embereket. Azonban kevés az igazi, felkent, Isten által küldött és elhívott, szolgálati ajándékot birtokló vezető. Szeretném még felhívni a figyelmet arra az Igére, amit a minap kaptam - hiszem - az Úrtól a személyes áhítat által. Hiszem, hogy a Szent Szellem bennem is él és mutat újabb dolgokat az Igéből, amiket eddig nem láttam. Itt arról beszél az Ige (Pál apostol), hogy Isten gyermekei és örökösei vagyunk. Majd ezután írja, hogy majd meg fogunk dicsőülni. De ennek van egy feltétele: ha vele együtt szenvedünk!

"
17Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. 18Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. (Róma 8:17-18)
"

Tehát a megdicsőülésnek ára van. Ez az az üzenetet, ami sok mai üzenetből hiányzik: a szenvedés keresztsége. Erre próbálom az írásommal rávilágítani a mai karizmatikus keresztény eklézsia híveit: szenvedés nélkül nincs dicsőség, nincs Jézus áldásainak megtapasztalása.

Összefoglalás

Ezen cikk célja a bátorítás, a hívők bátorítása és a hamis kereszténységtől való óvás és arra való figyelmeztetés. Sok csalódást okozhat az érzelmi fűtöttség, a felhevült álkereszténység. Nézzük meg magát az Igét, a Szentírást, Jézust. Ő az igazi minta számunkra. 


Elismerés, köszönet

Köszönet Ternay Melindának, aki segített ezen cikk megszületésében, a véleményem formálásában az "Andrew Strom: Vigyázat: Kundalini!" c. könyv magyar fordításának átküldésével. Köszönet Látó János-nak is a hosszú telefonos beszélgetésekért, amikből elmondta az átéléseit és véleményét más szemszögből.


Testvéri üdvözlettel,

Quartus Miklós
2015. Augusztus 2. 

Erdőkertes

2014. december 20., szombat

Pásztor vagy béres? - Komment Látó János tanításához

Nemrég találtam rá a YouTube-on Látó János: Pásztor vagy béres? videótanítására. Nagyon örülök neki, hogy bátran rávilágít a mai, egész világot érintő problémára: a kapzsi kereszténységre. Látó Jánost személyesen is ismerem, a minap beszéltem vele telefonon. Megdöbbentő, hogy milyen igazságokat mond a mai megújult kereszténység számára! Szomorú, de sajnos igaza van. Világszerte szólítják fel a hívőket nyíltan adakozásra a gyülekezetekben, közösségekben, mindemellett a tizedfizetésre is. Ez azonban felveti az önzés, a kizsákmányolás szándékát a vezetők, a szolgálók részéről: ami manipulálás, bűn. Bátran ki meri mondani, hogy Jézus soha nem csinálta ezt. Jézus a tanítványaival sokszor hosszú napokat szolgált a nép felé: tanított, gyógyította a betegeket, szabadította a lesújtottakat, bekötözte szellemi sebeiket. Azonban - igaza van L. Jánosnak - sehol nem halljuk, hogy Jézus a Malakiás prófétánál idézett Igerészekkel megfejte volna a hívőket. Soha nem buzdította a tanítványait arra, hogy szedjenek a néptől pénzt a szolgálatának munkájára. Ehelyett azt mondta, "Ingyen vettétek és ingyen adjátok." (Máté 10:8). A veszélyes dolog az, hogy Isten Igéjével való adakozásra és/vagy tizedfizetésre való felszólítás által az embereket bűntudat alá lehet helyezni és anyagilag lerántani. Az ilyen motívumból működő szolgálók az evangéliumból üzletet csináltak. Elment az Szentlélek ereje a gyülekezetekből, mert megszomorították az Szentlelket. Egyetértek azzal is, amikor mondja, hogy "ha nem szeretetből szolgálsz, ha nem a pénzért, akkor béres vagy és nem pásztor". A Biblia azt mondja, hogy "a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9:7b).  Rengeteg a hamis pásztor. L. János arra továbba arra buzdítja a keresztény szolgálókat, hogy "el kell menni dolgozni", hasonlóan Pál apostolhoz, aki az Újszövetség legtöbb levelét írta és a legnagyobb ismert szolgáló volt Jézus Krisztus után. Pál szolgálatára több ezer vagy tízezer ember tért meg, gyülekezetek jöttek létre több-tucat városban szerte az akkori világban. Mégis maga tartotta el magát és nem számított a gyülekezettől beszedett javakra. Milyen igaz. A szolgálóknak a hívők "megfejése" helyett el kellene menniük dolgozni és a saját megélhetésükről gondoskodni. Sajnálatos az is, hogy sokszor a világiak az elsők között azt kérdezik, amikor találkoznak a hívőkkel, hogy a gyülekezetben "kell-e adni tizedet?". Nincs tizedadás az ÚSZ-ben. Ez egybevág a pár éve írt cikkemmel.

Bízom benne, hogy a fenti gondolatok önvizsgálatra és bűnbánatra indítják a magyar keresztény vezetőket, hogy a kapzsiságból és nagyra vágyásból megtérjenek és a béresség helyett pásztorként, szeretetből szolgálják Istent és a rájuk bízott embereket. 

Quartus Miklós
Erdőkertes, 2014. December 20.

2013. szeptember 18., szerda

"A melegek evangéliuma" című cikk komment

Nem olyan régen egy közeli keresztény ismerősöm felhívta a figyelmemet erre cikkre, ami a hetek.hu weboldalán jelent meg. Ezt a cikket Mo.-n állítólag sok helyi gyülekezetnek majdhogynem kötelező jelleggel továbbították. Én már 2 éve Angliában élek és én is tapasztaltam azt a jelenséget, amiről a cikk ír. Elsősorban ez a nyugati világ kereszténységét fenyegeti sokkal inkább, Magyarországot nem annyira, hiszen ott még nem annyira lojálisak a "másság" felé.

Meg kell hagyni, hogy a cikk alapos munka és elég jól ráérez az igazságra. Én magam is kiváló kutatómunkának tartom és sok igazságot tartalmaz. Röviden olvasható az ismerősömnek írt válaszom a cikkel és a témával kapcsolatban.

"
Hogy őszinte legyek, a cikkben van valami igazság. Ez a tendencia megfigyelhető világszerte, úgy gondolom a külső nyomás olyan erős, hogy sokan a nem-radikális keresztény gyülekezetek közül már engedtek vagy lazítottak az álláspontjukon ebben a kérdésben. Ez nemcsak a Hillsongot érinti, hanem az anglikán egyházat és egész Amerikát is, ahol egyre több államban ismerik el a homoszexuális házasságot jogilag. Amerika köztudottan keresztény alapokra épült, amint tudod.

Pontosan a cikk sem említi és én sem ismerem a Hillsong hivatalos álláspontját az ügyben. Megnéztem egy magát nyilvánosan melegnek mondó ausztrál meleg hívő fiatal srác blogját, úgy hívják, hogy Ben Gresham. Valóban, ő a Hillsongba jár és nyíltan meleg.

(Exeterben is volt egy keresztény hívő aki egyúttal meleg volt és a gyülekezetben szolgált, volt is kisebb konfliktusom vele.)

Úgy gondolom, hogy az is ugyanolyan bűn, mint bármi más. Tehát, pl. ha gyilkos, vagy parázna vagy tolvaj vagy, mintha ha buzi lennél. Magyarán mondva :). Sokszor a megtérés után néhány évvel visszaköszön az ördög ugyanazzal a problémával, mint ami megtérésed előtt volt. Ez a kísértés. Ezek a hívők, akik magukat keresztényként még mindig buzinak vallják, szerintem egyszerűen nem értik a Bibliát. A Szentírás egyértelműen mondja, hogy Krisztusban már megváltottak lettünk, más identitást kaptunk, tehát nincs olyan hogy hívő homoszexuális, ugyanúgy, ahogy hívő tolvaj, vagy hívő parázna.

Ben Gresham a videóblogján kapott kemény válaszokat és sajnos kikerüli a konfrontációt...ebből ítélve úgy gondolom, hogy a ördög győzött az életében és nem a bibliai hitet képviseli, akármilyen kedves fiatal srác.

A Hillsong illetve Brian Houston pedig nyilván a kegyelmet hirdeti mindenki számára, helyesen, hiszen Jézus őket is meg akarja változtatni. A lényeg nem változott: a bűnből meg kell térni és azt radikálisan ott kell hagyni. A gond ott van, hogy páran közülük nem tudnak ebből kijönni.

Érdekel a téma továbbra is, küldd át, ha majd látsz valahol hivatalos üzenetet vagy utalást a Hillsongtól ezügyben. Úgy tűnik, Brian Houston egyelőre kerüli a nyílt állásfoglalást.

"

Lényegében ennyi. A hetek.hu cikk 2013 július 12.-én lett publikálva a website-juk szerint, emiatt a dolog még kiforróban van és további fejlemények várhatóak. Különösen kíváncsi lennék a Hillsong Gyülekezet hivatalos állásfoglalására, de a magyarországi Hillsong vezetőinek blogja, véleménye is érdekelne.

Isten áldjon benneteket!

2013. február 9., szombat

Isten-szerinti dicsőítés 2.

Úgy érzem, újabb kijelentés formálódott bennem az utóbbi időben az "Isten-szerinti dicsőítés" témakörében, ami a korábbi írásomban (http://keresztenysegma.blogspot.co.uk/2009/12/isten-szerinti-dicsoites.html) nem szerepel. Ezt fontosnak tartom leírni, hiszen ez nagy mértékben befolyásolhatja az olvasók látását, gondolkodását és hozzásegíthet az Úrhoz való közelebb kerüléshez, az Ő kereséséhez és felszabadultabb dicsőítés eléréséhez.

Több éves gondolkodás, Isten-keresés és gyülekezetekbe való járás után is úgy érzem, Isten előtt nem kedves az a dicsőítés, ami nem tőle ihletett. Alaposan meg kell választani a helyes dicsőítés formáját. Ez mindinkább kezd szilárdabbá válni előttem, vagyis olyannak, amihez kétség nem férhet. Viszont, sokat gondolkoztam azon, hogy miért van ez? Vajon Isten miért nem akarja, hogy Őt bármilyen, saját magunk által választott módon, zenével, a bűnös, fertőzött világból átvett melódiákkal dicsérjük. A válasz, úgy érzem, mert Isten féltőn-szerető Isten. Nézzük meg a Bibliában azt a fejezetet, ahol ezt leginkább kihangsúlyozza maga az Úr. Milyen érdekes, ez a szakasz a Tízparancsolat! Nézzük meg a 3-5. verseket. 
"
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
" (2 Mózes 20:3-5, Károli)

A 5. vers egyértelműen kiemeli, hogy Isten féltőn-szerető és nem engedi meg azt, hogy Ő maga mellett más Isteneket imádjunk! Nem véletlen tehát, hogy a dicsőítés, az Ő keresésének a módja is az Ő általa megadott módon kell, hogy történjen. Ő féltékenyen szeret minket. Nem tűri, hogy más dolgokat is istenítsünk, imádjunk mellette, helyette. Ebből következik tehát, hogy világi, hamis istenek, bűnös, parázna életmódot hirdető vagy propagáló együttesek dallamaival, dalszövegeinek felhasználásával, amivel egy hamis istent imádtunk bűnös életünk alatt (paráznaság istene) nem mehetünk Ő hozzá, nem áldozhatunk neki tiszta ajkakkal. Vagy paráznák vagyunk és bűnös életmódot élünk, vagy pedig megtért hívők, akik szent életmódot élnek és az Urat imádják. Ne mossuk össze a kettőt, ahogy azt sokhelyütt teszik ma különféle gyülekezetekben, egyházakban.

A féltékenység tehát - ellentétben a negatív értelemben, ami rombolhat - itt pozitív értelmű, erősebb szeretetet és ragaszkodást követel. Bibliatudósok, tanító teológusok jól tudják, hogy a Bibliában Isten magát többször féltékenynek írja le. Ő bennünket - népét Izraelt, illetve az ő követőit - féltékenyen szereti.

Remélhetőleg hasznosnak találják a fenti gondolatokat kedves olvasóim, követőim. Kérem, nyugodtan kommenteljétek a cikket.

Isten áldjon meg benneteket!

Quartus Miklós
Exeter, Anglia, 2013. Február 9.


2010. szeptember 18., szombat

Megtérésem története röviden

Ha pontosan emlékszem, 1988. November 20.-án tértem meg egy Reinhard Bonnke nevû német evangélista videós igehirdetése után Budaörsön, a Hit Gyülekezetében. Ide elõször az anyám vitt el. Vallásos háttérbõl származom, elõtte 2 évig jártam katolikus templomba majdnem minden Vasárnap anyámmal. Előtte a megtérésemig pusztán vallásos tolerancia illetve egyfajta lojalitás (igen, egy gyerek is tud tisztelni valamit így) volt bennem Isten vagy a Biblia felé, viszon nagyon rettegtem Istentől. Azthittem, Isten egy hatalmas bíró, aki haraggal néz le rám, különösen akkor, ha bűnt követek el. Nem találkoztam Istennel, nem volt átélésem vele mindaddig, amíg meg nem tapasztaltam a Szentlélek erõteljes jelenlétét egy budaörsi istentisztelet során. Hihetetlen tekintélyt, egyfajta kristálytiszta szentségérzetet és Istenfélelmet éreztem annak az erőnek a közelében. Akkor nem értettem mi az, csak azt kérdeztem, "Istenem, ez meg mi?!?". Megtérésem után vettem a bűneim bocsánatát, 1989-ben megkeresztelkedtem vízben teljes bemerítéssel, majd pár hónappal később vettem a Szent Lélek ajándékát, a nyelveken szólást. Ha nem láttam volna a saját szememmel Szentlélek munkáját, azt erőt, azt hiszem ma sem lennék keresztény, max. csak némely templomot látogató valaki. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetek a kereszténységben Isten jelenlétének illetve a Szentlélek kitöltetésének hangsúlyozására szemben az üres vallásos viselkedéssel. Ezenkívül a vallás és a kereszténység közötti különbség megvilágítására és a Szentírás őszinte, eredeti értelmezésére.